2014. július 30., szerda

10.fejezet - Figyelmetlenség

Jó estét mindenkinek! Meghoztam a 10.részt is. Örülök, hogy megint csak nőtt a rendszeres olvasók száma, bízom benne, hogy ez már csak így lesz. Ne felejtsetek el komizni és pipálgatni.:)

Luke*

Ahogy reggel enni készültem, csalódva vettem tudomásul, hogy a hűtő igencsak szegényes. Legalább is, ami engem illet, annak láttam. Miután felöltöztem, közöltem Ashtonnal, hogy elmegyek reggelizni és bevásárolni.
-Szia. - üdvözölt egy halvány mosollyal Nicole - Mit hozhatok?
-Egy kávét és valami péksütit. - mondtam határozatlanul
-Rendben. - nevetett fel halkan bizonytalanságomon
Sarkon fordult, majd intézte is a rendelésem. Pillanatokon belül kortyolhattam a koffeines italt, a reggelire azonban még várnom kellett egy kicsit. Amikor az is megérkezett, Nicole szerint úgy estem neki, mintha még sosem ettem volna. Épp visszaindult volna dolgozni, amikor egy nő rohant be, majd megállt mellette egy pillanatra.
-Köszi, hogy beugrottál. Jövök neked egyel. - ölelte át sietve Nicolet
Ezután Nicole felém fordult, én pedig kissé értetlenül néztem fel rá.
-Sietsz valahova? - gondolkozott el
Csak nemlegesen fejet ráztam, ugyanis tele szájjal nem lett volna szép megszólalnom.
-Akkor megvársz? Gyorsan átöltözöm. Feltéve, ha nem zavarok.
-Nem kell rohanni, ráérünk. - válaszoltam, miután lenyeltem a számban lévő falatot
Csak hátat fordított, majd sietve eltűnt egy ajtó mögött. Míg én nyugodtan befejeztem a reggelimet, ő átöltözött. Ezután a környéken lézengtünk. Ashton és Lauren úgy tudják Nicole új a városban, mégis én szorultam egy kis idegenvezetésre. Nem tudtam sokat Londonról.
-Mi van a szüleiddel? - fordultam felé útközben - Ne haragudj. Nem akartam ilyen hirtelen ne..
-Semmi baj. - szakított félbe - Nem tudom, de hogy őszinte legyek, soha többé nem akarom látni az apámat.
-És anyukádat?
Egy pillanatra megállt. Lehajtotta fejét, majd néhány másodperc elteltével mély levegőt vett és tovább sétált.
-Ne is mondj semmit. Hülye vagyok, hogy ilyenekről kérdezgetlek.
-Érdekel, hogy mi van anyával, de nem akarok oda visszamenni. Megvolt rá a lehetősége, hogy eljöjjön onnan, mégsem élt vele, nem tudok mit tenni. - válaszolt mégis, keserű hangon
-Sajnálom.
-Ez nem a te hibád.
-Tudom, de szörnyű lehet. Ha mégis úgy döntenél, hogy meglátogatod, szívesen elkísérlek.
-Észben tartom. - erőltetett egy mosolyt az arcára - Köszönöm.

Nicole*

Csak egy egyszerű napnak indult, amikor Cheryl felhívott és megkért, hogy ugorjak be helyette reggel, mert az anyja dolgozik és ő íratja be az öccsét az iskolába. Minden jól alakult, míg Luke be nem tévedt. Nem gondoltam sem a szüleimre, se Vonniera. Aztán jött ő és eszembe juttatta, milyen fanyar életem volt. Tényleg kedves srác és örökké hálás leszek neki azért, amit tett, de örültem volna, ha nem kérdezősködik. Azonban, ha már felhozta a témát, nem fogok tudni szabadulni a gondolattól, mindegy, ha válaszolok neki. Így legalább békén hagy egy időre. Vagyis remélem.
-Bevásárolni indultam egyébként.
A hirtelen felszólalásának következtében kissé megremegtek lábaim, szokásomhoz híven ismét belemerültem a gondolataimba.
-Rendben, elkísérlek, ha nem bánod. - néztem fel rá
-Nem, dehogy.
Így ahelyett, hogy haza mentem volna, Lukekal mászkáltam a sorok között. Volt néhány dolog, amire szükségem volt, miután pedig a kosárba pakoltam őket, újra kikapcsoltam. Állandóan azon töprengtem, meglátogassam-e anyát. Ha pedig megteszem, mikor menjek. Vajon szóba állna velem azok után, hogy elmegyógyintézetbe küldtem? Tudom, hogy helyesen tettem, hisz nem nézhettem végig, ahogy tönkremegy. Mégis úgy érzem, hogy meggyűlölt.
-Hahó?! - szólítgatott Luke
-Hm? - fordultam felé
-Hoznál tejet? Addig én elszaladok zsebkendőért. - ismételte meg önmagát
-Persze. - válaszoltam késve
Teljesen elkalandoztam, jó lenne legalább addig odafigyelnem, míg haza érünk.

Lauren*

Az esti műszakom végeztével a hajnali órákban beestem az ajtón. Azonnal a zuhany alá vetettem magam, majd be a meleg ágyba, a horkoló Ashton mellé. Már hozzászoktam, úgyhogy nem okozott gondot, hogy azonnal álomba merüljek mellette.
Nem tartott sokáig a pihenésem, már hét óra körül a konyhában mászkáltam.
-Jó reggelt. - túrt a kócos hajába Nicole
-Neked is. - ültem le - Ilyen korán?
-Megyek dolgozni. - ásított nagyot - Az egyik munkatársam viszi az öccsét beíratni a gimibe, úgyhogy én nyitok helyette.
-Délután csinálsz valamit? - érdeklődtem
-Nem terveztem. - vett elő egy bögrét
-Nem kísérsz el vásárolni? A bátyám eljegyzi a barátnőjét és még nincs ruhám. - kértem meg
-Nekem meg úgy is be kéne szereznem néhány pólót, amit befoghatok takarításhoz és hasonlókhoz. Mindegyiket összekenem valahogy. - hitetlenkedett
-Remek. - mondtam boldogan
Megittam a kávém, majd leheveredtem a kanapén és bekapcsoltam a TV-t. Úgy éreztem, még jó ideig egyedül leszek fent, így nekiláttam a takarításnak. Elmosogattam, majd felsepregettem a halk rádió mellett. Nem merem megkockáztatni, hogy Lukeot, vagy akár Ashtont felébresszem, mert akkor egész nap nyűgösek és haragosak.
Épp a kedvenc dalom szólt, amit halkan el is kezdtem énekelni, miközben a tiszta tányérokat pakoltam a helyükre. Táncnak nem nevezhető mozgással járkáltam a konyhában, amikor megpillantottam Ashtont.
-Jó reggelt. - mondta kérdő arckifejezéssel
-Neked is. - nevettem el magam
-Mész ma valahova? - lépett a hűtőhöz
-Délután vásárolni az eljegyzésre.
-Eljegyzés? - döbbent le
-Nem emlékszel? Itt volt a bátyám alig egy hónapja.
-Az még több, mint két hét múlva lesz.
-Tudom, de nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni, most van egy kis időm. Tartunk egy kis csajos délutánt.
-Lukekal mész?
-Most miért bántod? - nevettem
-Jó is erre felkelni. - húzta a száját Luke
Ashton csak nevetett, náluk ez megszokott volt.
Luke ivott pár kortyot, majd visszavonult a szobájába. Ashtonnal megreggeliztünk, csak azután húzódtunk ismét az ágyba. Ezalatt Nicole elment arra az egy-két órára dolgozni.

Ashton*

Akárhányszor meglátom Nicolet, legszívesebben kérdőre fognám.Valamiért egyszerűen nem tudom elviselni. Már az első pillanattól ellenszenves volt és tudom, hogy valami nincs rendben vele. Viszont már sikerült megtapasztalnom, hogy ezzel nem ért egyet velem se Luke, se Lauren. De be fogom bizonyítani nekik, hogy igazam van. Valahogy muszáj elhitetnem velük, hogy megkedveltem Nicolet, különben semmi esélyem rá, hogy bármit is megtudjak. Idővel majdcsak megbízik bennem és kikotyog valamit.
A konyhában álldogálva unalmamban meglestem a postát. Számlák, levelek otthonról és egy boríték a a sulitól. Ahogy a házba értem, minden levelet az asztalra dobtam, csak az iskolától kapottat tartottam a kezeim közt. Lukenak is címeztek egyet, valószínűleg ugyanaz áll benne. Érdeklődve téptem fel a sajátom, majd olvasni kezdtem. A lényege az volt az egésznek, hogy osztályépítő hétvégét terveznek egy sátorozás fejében. Személy szerint egész jó ötletnek tartottam, de ez persze részben társaság függő. Biztos voltam benne, hogy nem bánnám meg, ha elmennék. Lukeot ismerve kicsit vonakodni fog, de egy kis nyüstöléssel rá tudom majd beszélni.
-Mi az? - csoszogott ki Lauren
-A fősulitól jött. - adtam át neki a papírt
-Elmentek jövőhétvégén? - kérdezte leplezetlen örömmel
-Ennyire ne örülj.
-Nem úgy értettem. Tudod, hogy Lukenak jövőhéten szülinapja. - suttogta
-Tudom, de Luke nincs itthon. - válaszoltam halkan
-Tényleg? - lepődött meg
-Tényleg. - nevettem - Elment reggelizni, meg bevásárolni.
-Szóval már egy ideje gondolkozok rajta, mit kellene vennünk neki, amire szüksége is lehet, de semmi nem jut eszembe. De így, míg ti távol vagytok, Nicole és én szervezhetnénk egy kisebb bulit. - avatott be a tervébe
-Szerinted egy sátorozós hétvége után ő majd egy születésnapi bulira vágyik? - romboltam le az elképzeléseit
-Igaz. - sóhajtott nagyot - Akkor mi legyen?
-Nem tudom, van még rá egy hetünk, ne görcsölj. Csak egy születésnap. - legyintettem
-A tizennyolcadik. - mondta szinte már felháborodva
A kissé erőteljesre sikeredett mondata után bánkódva felállt, majd hozzám sétált. Körbeölelt, majd fejét a mellkasomra hajtotta. A válla fölött emeltem át a kezem, majd a hátán kulcsoltam össze, erősen magamhoz húzva őt, majd a hajába pusziltam.
-Ne haragudj. Csak izgulok az eljegyzés miatt és tényleg szeretném emlékezetessé tenni Lukey szülinapját. - magyarázkodott
Nem szóltam semmit. Tudtam, hogy izgatott és nem sokat aludt. Miután kiölelkeztük magunkat, a szobába invitáltam, hogy kialudja magából az ingerlékenységet.

Nicole*

Nem tartott sokáig, míg bevásároltunk, nekem mégis egy napnak tűnt.
-Biztos minden rendben? - aggodalmaskodott Luke
-Persze, csak nem tudtam túl sokat aludni az éjjel. - nyugtattam
Nem szólt semmit, míg haza nem értünk. Miközben kipakoltunk a táskákból, az esti TV programot veséztük ki.
-Tehát szereted a Bajos csajokat? - kérdeztem nevetve
-Mi a gond ezzel? - nevetett ő is hitetlenkedve
-Az égvilágon semmi. - emeltem védekező állásba kezeim
-Sziasztok. - támolygott ki Lauren
-Szia. - üdvözöltük szinte egyszerre
-Leveled jött a sulitól.
Lauren mondatára Luke szinte azonnal bezárta a hűtő ajtaját, majd felé fordult. Lauren a pultra mutatott, ahol egy sárga, bontatlan boríték pihent.
A levél feltépése után neki esett a szavaknak, amiket nagy odafigyeléssel olvasott, hang nélkül. Mikor a végére ért, nem lehetett látni rajta, örül-e annak, ami a papíron állt, vagy sem.
-Nincs kedvem a hétvégét ismeretlen emberek társaságában tölteni. - szólalt meg
-Ashton is megy. - győzködte Lauren
-Az Ashton. - legyintett - Ő szívesen részt vesz ilyeneken, mert könnyen ismerkedik.
-Te is könnyen ismerkednél, ha akarnál. - forgatta a szemét Lauren - Néhány spontán dologtól sokkal izgalmasabb lenne az életed.
Luke kérdő tekintetet vetett rá, mire én magamban kicsit felkacagtam.
-Csak mondom. - emelte maga elé kezeit
-Inkább ne mondj semmit. - kérte meg Luke
Lauren elmosolyodott, majd rám emelte tekintetét, miközben Luke bevitte a levelet a szobájába.
-Áll még a délután? - kérdezte csillogó szemekkel
-Persze. - bólintottam - Mehetünk is, ha gondolod.
-Rendben, csak gyorsan összeszedem magam.
Leugrott a székről, majd a szobába rohant. Volt már alkalmam megtapasztalni, hogy Lauren gyorsnak nevezett átöltözései minimum fél órásak, így letelepedtem a kanapéra. Váltogattam a csatornákat, amikor Luke megjelent. Az ülőgarnitúra szabad felére tartott, amikor megbotlott a szőnyegben. Nem esett el ugyan, mivel sikerült megfognia a karfát, én mégis olyan jóízűen nevettem fel, mint még soha.
-Ne haragudj. - kértem elnézést könnyes szemekkel, még mindig nevetve
-Örülök, hogy jól szórakozol. - mondta kacagva, miközben helyet foglalt
A hasamat fogva töröltem a könnycseppeket az arcomról, majd mély levegőket véve nyugtattam magam.
-Tényleg ne haragudj, nem akartalak így kinevetni. - próbáltam vigasztalni
-Nem baj, megszoktam. Egész régóta űzöm már ezt a sportágat.
-Mit? Az esést? - értetlenkedtem
-Igen. Az egyik leggázabb az volt, amikor ballagtam általános iskolából. - sütötte le a fejét hitetlenkedve - El sem hiszem, hogy elmesélem.
-Folytasd csak nyugodtan. - bátorítottam
-Szóval az osztályfőnököm rám erőltette, hogy mondjak én is verset. Én, aki az ovis ballagásán is majdnem elhányta magát, mikor sorra került.
-Komolyan? - kérdeztem nevetve, mire csak bólintott
-Azzal kezdődött, hogy az az egyetlen egy szál virágot, ami a kezemben volt, leejtettem, miközben helyet foglaltam.
Már ő sem bírta ki nevetés nélkül. Nem volt szép, hogy így kikacagtam, de rég nevettem már ilyen jót.
-Miután pedig ezen túl tettem magam és elindultam, hogy mondjam a verset, sikerült a hangfal hosszabbítójában hasra esnem. - fejezte be - És ez mind rajta van a ballagási videón.
-Egyszer megmutatod majd? - kértem meg
-Nem tehetem. - tiltakozott erőteljesen
-Ne csináld már.
-Mehetünk? - lépett a kanapé mellé Lauren
-Még nem végeztünk. - figyelmeztettem Lukeot
-Dehogynem. - mondta magabiztosan
Felálltam, majd követtem Lauren lépteit a bejárati ajtóig. Cipőt húztunk és nekiindultunk a belvárosnak.

Késő délutánig tartott a fárasztó bevásárlás. Elméletileg csak ruháért indultunk, de Lauren kezeiben már alig fértek el a táskák. Ahogy kinyílt az ajtó és belépett a küszöbön, mindent a földre dobott. Hatalmas megkönnyebbülésének egy sóhajjal is hangot adott, majd ő is a padlóra zuhant. Kifújta magát és megszabadult a cipőjétől. Segítettem neki bepakolni, majd elhatároztam magam.
-Segítsek még valamit? - érdeklődtem Laurentől
-Nem, köszi.
-Rendben, akkor majd jövök. El kell még intéznem pár dolgot.
Ez azonban így nem volt teljesen igaz. Csak egyetlen feladatom volt. Meg kellett látogatnom anyát. Nem bírtam tovább, úgy éreztem muszáj bemennem hozzá.
Izgatottan és kissé félve igyekeztem az előszobába, hogy újra felhúzzam a lábbelimet és elinduljak. Ahogy némileg remegő kezem a kilincsre emeltem, gyors léptekre lettem figyelmes.
-Várj, Nicole! Én is megyek! - ért be Ashton

1 megjegyzés:

  1. Stia! :) Nekeem ez a resz is nagyon tetszett..csak mar kezdem szemelyszerint picit unni..:( Bocsi! Mind1 azert olvasom tovabb elobb utobb ugyis tortenik valami!!?? :D
    Kovit!!!!!!! ;)

    VálaszTörlés